Alig bírtam már ki, hogy jöjjön az iOS5, nyáron az iPad-et beregeltem egy helyen (dollárért), hogy egy bétát ki tudjak próbálni. Tegnapra volt beígérve a fullos verzió (iPhone 4 és iPad érdekeltségem van). Egész nap annyira vártam már, hogy a végén besokalltam, és hagytam a piccsbe az egészet. Egészen hatig vártam, akkor sem jött. Elmentem itthonról.
Meg akartam nézni a Hobo Pilinszky előadását, úgy gondoltam, már nem idegelem tovább magam az iOS várakozással, kocsiba ültem és gyerünk a színházba. A darab 19-kor kezdőtött, jó hamar oda is értem, 20 körül már ott. A pénztáros néni elkeserített, mert azt mondta nincs jegy. Há mondom ne mááááááá. Jajj, de mégis van. Hányan teccenek lenni? Mondom én vagyok, egyedülségemben nézem meg (nem ez volt a tervben, de így alakult). Így aztán lett jegyem.
Az előadás számomra eléégé lehúzó volt. Nem a Hobo teljesítménye, szereplése, hanem az egész, ahogyan össze volt pakolva. Jó verseket írt Pilinszky, de ez a lehúzó hangulat most nem jött be nekem. Azt hiszem egy depressziós őrült lehetett (vagy csak ez jött le a színpadról). Ahogy jöttünk ki, többen mondták, hogy nem erre számítottak, mert nagyon lentre került más is. Teljesen bedepisedtem. Csak arra tudtam gondolni, hogy otthon vár a söröm. Ezt biztosannem fogom még egyszer megnézni - nem az előadó hibája miatt.
Mire haza értem, már kijött az iOS5 is. Nekem sokat kellett szedni a netről, mert jött Lion 10.7.2-es frissítés is, összesen olyan 1,2 GB, plusz a két divájszhoz a megfelelő ápdétek. Míg csorogtak le, addig csúsztak a sörök, meg nyomtam le vacsorát is. A frissítésekkel veszedelemesen el is ment az idő. Ahogy olvasgattam a neten, én még a szerencsésebbek közé tartoztam, mert az iPad frissítése is megtörtént. Olyan fél 1, 1 fele feküdtem le. Persze reggel 6-kor már kipattant a szemem. Muszáj voltam egy kis délutáni alvást beiktatni.