Nem is gondoltam volna, mikor elkezdtem írni, hogy több részlet lesz ebből. Lehet az olvasót elriasztja a hosszú írás, ezért lesz megtörve. Ez lesz itt a harmadik rész. Az utolsó napokat és a visszaérkezést fogja taglalni. Aki félne, hogy lesz még Krétás írás, azt megnyugtatom: nem tervezem tovább szőni a szálakat.
Ötödik nap
Pihentünk egy jó nagyot. Csütörtökre nem terveztünk semmit, kellett is a pihenő. Az én fejem gurult igazából, a 4 kancsó bor hatása érződött. A tenger hullámai sem a gyógyulásomat szolgálták. Egészen délig vízben, majd kis pihenő. Megint víz. Újabb mellék szál.
Side Mission: The Key, Second Version
Délután megpihentünk picit. A Snackben ittunk egy kávét, vagyis csak én, aki nem szoktam, csak reggel egy három az egyben-t. Nem lettem jobban, gondoltam veszek be gyógyszert. Visszamentünk egy itallal lakásunk elé és leültünk. A szoba kulcs olyan, hogy kis mágneses részt tartalmazott, amit bele kellett illeszteni egy tartóba. innentől lett áram a szobában. Alapból csak a hűtő kapott áramot. Minden más, TV, légkondi csakis akkor működött, ha a kulcs a tartóban.
Kértem egy gyógyszert, a fejem fájása nem akart múlni. Én leültem, várva halálomat. OB hozott szert a fejemre. Igen ám, de a becsukta az ajtót. Ezzel mindenkit kizárva a lakásból. A megoldás nem volt olyan bonyolult, mint az első verzió esetében. Kis tanakodás után rájöttünk, hogy a takarító járja a szobákat, kérni kell kulcsot. Így is lett.
A vacsora után bementünk busszal a városba. Kicsit akartunk még nézelődni. Persze apának kellett egy gyógyító sör. Meg is kaptam hirtelen. A lányok nézelődtek, bazároztak. Az utolsó busz este 23-kor indult vissza. Kis távolságot mentünk, a buszjegy ára 1,6 €. Nem a sofőrnél kellett venni a jegyet (aki jelen esetben egy nő volt), hanem jött egy srác és nála. Egy köteg felfűzött jegyet tartott a kezében, annak megfelelően adta a kezünkbe a jegyet, hogy meddig utazunk.
Az üzletek teljes falfelülettel az utcára nyíltak, természetesen ennek ellenére légkondisak. Nem is bazárnak mondanám, hanem üzletsornak. Van ott minden: kagylók, hűtőmágnes, gyerekjáték stb. Jópofák voltak a fából készült evőeszközeik, kiszedőjük, természetesen görög mitológiából származó alakok. A sexturizmust a sexuális utalásokat tartalmazó kártyák és a fallosz-sörbontó is szolgálta. Ezek inkább viccesek vontak, mint veendők.
Hatodik nap
A kellemes alvás után úgy döntöttünk, kocsiba pattanunk és bejárjuk a sziget hozzánk közelebb eső, keleti részét. Ehhez kocsit kellett bérelni. A szállodában is volt erre lehetőség, nagyon fel vannak készülve a bérelésekre. Korábban egy kis Beetle-t néztem ki, ez 110 € volt egy napra. Azzal kellett szembesüljünk, hogy már nincs kocsi. Előre kellett volna gondolkodjunk. A recepciós telefonált egy cégnek, ők tudtak számunkra kocsit biztosítani.
Egy olyan 50 perc múlva le is szállították a kocsit. Ha valaki nem látta volna a Rumlis Vakáció című filmet, azoknak a nagy guruló szar nem fog sokat mondani. Kb. ilyen gépet kaptunk. A kocsi márkája Renault Megane Cabrio. Mindenképpen kabriót akartunk, hogy a téj szépségeit az utolsó napon is tudjuk még magunkba szívni. Az autónk nagyon leharcolt volt, beindulni is alig akart. A nő megmutatta a tető le és felhúzását, utána elintéztük a papírokat. Ezt 75 €-ért adták ide nekünk. Addigra viszont a pénzünk jelentősen megcsappant, ezért bankkártyás fizetésre kellett hagyatkoznunk - a pénzt még a mai napig nem emelték le, már kezdek aggódni. Igazából benzin sem sok volt benne. Erre még volt cash a zsebükben, de gondoltuk, később lesz kút, ahol kártyázhatunk. A kocsi műszaki állapota hagyott kívánni valókat. Mindenhol karcos volt már, a műszerfal világítás nem működött, olyan rozzant, rozoga, öreg autó hatását keltette, akinek már a mozgás nehezére esik.
A kevéske összepakolás után indult a kocsikázás. Adél nagyon élvezte, hogy még tető sincs a fejünk felett. Ahogy haladtunk, balra a tenger, jobbra a sziklák kacsintgattak ránk. Fantasztikus hangulatot adott a kabriózás ebben a szép időben az utazásunknak. A szigeten van "autópálya" -. nem az itthoni használatoknak megfelelő: nem több sávos, nem kell fizetni -, ami jobb minőségű utazást biztosított. A sziklaomlások miatt volt lezárt, lekeskenyített szakasz. Az omlás lehetősége egy kabrióban nem annyira vicces.
A cél az égei tenger után a Földközi. Ehhez délre kellett menni. Az autóúton keletre tartottunk, majd délnek, Ierapetra városáig. Itt kicsi pihi volt, és a társaság meg is éhezett/szomjazott addigra. Ebben a városban találtunk bankot, így felszerelkezhettünk zsebpénzzel is, nem kellett a kártyás vásárlások lehetőségére várnunk. A kutak egy részében nem is lehetett, csak zsebből fizetni. A kútjaikon a beütött € mennyiségnek megfelelő üzemanyag csorgott bele a kocsiba.
A kis városnézés után egy alkalmi helyen megebédeltünk. Én maradtam a gyros-nál (ugyanolyan elkészítési módszer volt, mint a korábbi), a csajok salátás csirkeszárnyakat ettek. Ittunk rá folyadékot, mert akkor már ki voltunk dögölve. Vissza a kocsihoz.
Side Mission: The Battery
Visszaértünk a kocsihoz. Húznám fel a tetőt. Semmi. Próbálom indítani, semmi. Kiderült, hogy az akksija megadta magát. A helyzet: itt vagyunk egy idegen helyen, egy bérelt kocsival, amivel nem tudunk mit tenni. A helyzetet nehezítette, hogy ez kis halászfalu és az angol már nem annyira elterjedt nyelv, mint az északi övezetben. Próbáltam én magyarázni a dolgokat, hogy izé, meg bizé, de csak annyit tudtak, hogy "Sorry". Volt egy bolt a közelben, az eladó azt hitte a partot keresem, így el is kezdte magyarázni bőnyállal, merre is találom. Teltek a percek, semmi segítség, csak görögül lehet kommunikálni. Megjött a nénike lánya, aki angolul is beszélt már. Elmondtam a bajomat, és hogy egy bebikázó kábel engem boldoggá tenne és nyomban lecsókolnám a rúzst a szájáról. De mutatta és mondta, neki nincs ilyenje.
Felhívta a görög céget, akiktől béreltük, azt mondták kijönnek és megnézik, vagy küldenek egy szerelőt. Megint vártunk egy 50 perc körül. Egyszer jött a csaj: nem fognak jönni a cégtől, mert nem. Igen, ez dekúvajó-érzés jól is esett mindenkinek. Mondta, jön az apja és bedörrentjük. Jött is nem olyan sokálra egy kis Corsával. A csaj bepattant és odaállt. Nem volt elég hozzú a kábel. Akkor megfordult és orral közelített meg. Mindezt úgy, hogy egyirányú volt az út, és olyan veszett keskeny, hogy két kocsinak is lassú tempóban kellett egymás mellett araszolnia. Adtunk a papának 20 €-t és indultunk tovább.
Már reggel sem volt különösebb célunk. Az út és egy csobbanás. Arra számítottunk, hogy kicsivel melegebb lesz a tenger, reméltük, hogy találunk homokos partot, ahol kicsit megmártózhatunk. Mentünk, mentünk tovább keletre a déli parton, egyszer csak megálltunk és pici mártózás. Többre gondoltunk, de azon a részen annyira köves volt a rész, hogy kellemetlen volt a lépkedés a vízben. Viszonylag keveset mélyült, ezért lábon sokat kellett befelé megtenni, de a kövek miatt nem esett jól. A parton még nem gondoltuk, ott nagyon pici kövek voltak, azok még majdnemhogy jól is estek a lábnak. A nagyobb köveken megállni és egyensúlyozni nem volt jó. A mártózásunk nem tartott sokáig. A tenger itt is nagyon szép és tiszta volt. Időben már ott jártunk, hogy nem el, hanem visszafele kellett igyekezzünk.
A második megállónk egy teljesen átlagos helyen volt. Megálltunk és fürcsi. A partokon mindenhol szabad strand van, nem kell fizetni érte. Leállsz, lemész és merülés. Itt is kavicsos volt, de finom kavicsokkal. Ez a rész is nagyon szép volt. A sziklákon fent nem sok élet, csodálkoztunk is, mikor megláttunk egy kis templomot a nagy kő tetején.
Ahogy közeledtünk a szállásunk felé, mentünk szépen bele az estébe. Akkor sem volt hideg, de a kabrió-hatás miatt a végén fel kellett magunkat tetőzni. Örömmel parkoltunk le a szálloda elé a kocsival. Jó dolog a kabriózás, de itthonra, ilyen időjárás mellett én/mi nem használnánk ki.
A vacsora után csak pihenés. Érdekes volt, hogy péntek este nulla program volt a szállodában. Eddig hangzavar, élet, járkálások, hangos beszéd. A péntek az üres nap. Az animátorok vasárnapja, nem dolgoztak ekkor. A Snack Bárban ittunk egy rövidet - nem volt jó és kész -, én maradtam a sörnél, amit nem bíztunk a véletlenre, előző nap vettünk jó kis Mythos-t.
Hetedik nap
Az teljesen korrekt volt, hogy a szállodát, vagyis a kulcsot 12-ig kellett leadni. Reggel már a transzfer időpontja ki is volt rakva, 13:30-ra esett. Nekünk ez jó volt, 12-ig pakolás, kulcsok leadása, fél egytől ebéd és utána busz.
A szállodától nem messze van egy kis múzeum. Ez olyan skanzen-féle. Az ottani emberek életet mutatja be, szobák berendezve korhűen, minden ami kell. Azt meg szerettük volna nézni. Ide már gyalog indultunk el. Előzőleg megtudakoltam a recepcióstól, hogy open-e a hely. Annak tudatában mentünk, hogy igen. Odaérve látjuk, minden nap nyitva van, kivétel szombaton. Na ezt jól bebuktuk. Tébláboltunk ott még picikét. Erre jött a tulaj, beengedett minket, mert várt egy német csoportot, így itt is szét tudtunk nézni rendesen.
A transzfer buszunk késett, többször úgy vettem ki, eltévedt a sofőr. Néha telefonált egyet, hogy merre kell menni. Kicsi aggódás volt rajtunk, hogy mi aztán nem érünk ki a reptérre így... A reptéren is volt érdekesség. Becsekkolás után, az előzőleg megmért bőröndökkel újra sorba kellett állni az X-ray pultokhoz. Ez annyira nem volt vicces, mert jó sokáig tartott. Ekkorra már feltorlódtak az induló járatok, így az emberek száma is megsokszorozódott. A gép késve érkezett, nem volt gond. A beszállás kis tévéken volt kiírva, ott sorakozott az emberek egy része, a mi gépünk nagyon sokálra lett kiírva, de pont a kapu mellett ültünk le, hamar oda tudtunk érni.
Nagyon gyors volt innen kezdve az indulásunk. 17:08-kor ültem le, és 17:17 fele már gurultunk is. A visszaút során most én ültem ablaknál. Nagyon szép kilátás volt egészen hazáig. Az Égei tenger szigetei csodálatosan emelkedtek ki a vízből. Láttunk szivárványt is. A felhők több rétegben takarták a szárazföldet. A süllyedéskor látható volt a jó időben a Hungaroring pályája, a Népstadion, a Pap László stb. Jó volt magyar földön lenni újból.
A debreceni úthoz ismét a kis buszt használtuk. Este 22 után érkeztünk meg, addigra már fáradtan, de hűtött sör várt minket.
Összegzés
Az időjárás kiváló volt az egész nyaralás során. Az alap 29-33 fok teljesen jó volt, nagy hőség nem volt - ennyi itthon is szokott lenni, amikor nem 17 fok és eső van, mint az induláskor. Az első megdöbbenés a buszon a WC-zési szokások voltak, ezt kicsit szokni kellett, de a végére belejöttünk. A szállásról kitekintve és kifülelve észlelhettük az énekes kabócák hatalmas hangját. Ezek a légy-szerű, annál nagyobb kis állatkák, melyek a fák nedveit szívják, a tor és potroh részüket (ha biológiailag nem pontos, akkor bocs) összedörzsölik a saját maguk hűtése érdekében. Ez viszont veszedelem nagy hanggal jár. A kezdeti időszakban eléggé zavaró. Érkezéskor meg is döbbentünk a dolgon, mi lesz velünk éjszaka? Ahogy kezd hülni az idő, tehát esteledik, ezek szépen elhallgatnak és végre csend lesz.
A környező táj képe és a tenger fantasztikus kéksége és szépsége nagyon hozzá járult az ember kedvéhez. Amennyire a tavalyi hajóút a végére már nem volt kellemes, annyira jó volt a mostani. Csak néztük a sziklákat, a tengert, szívtuk magunkba a szépségeket. A gyerek számára nagy élmény lett volna a kagylók gyűjtése. Ezen a részen nem találtunk szinte semmit. Egy-két csiga, nagyon pici, eltört kagyló. A tenger hőfokát megszoktuk, ezzel nem volt később bajunk.
A Krétai föld a vulkanikus hatások miatt nagyon sok helyen vörös. Ezt a földbe került vas okozza. Állítólag nagyon sok szamár van a szigeten, egyet sem láttunk. A kabrióból hallottunk fent valami szamárvonulást, de látni semmit belőlük. Mindenhol olajfák, a felületes szemlélődő számára a mezőgazdaságot szinte ez jelenti. A szállodában az étkezések alkalmával megkóstolható olajbogyójuk nem volt finom.
Nem esett még szó komolyabban a bérelhető járművekről. A szigeten iszonyatosn mennyiségben vannak ezek a szerkezetek. Nagyon sok kocsi van, de ami teljesen meglepett: rettenetes mennyiségű quad áll a látogatók rendelkezésére. A fiatalok nagy része ezen közlekedik. Lányok is, kettő, három felpattan a kis szoknyában és jöjjön az élet. A kölcsönzők egymást érik. A robogók száma is jelentős. Ezt már a helyiek is előnyben részesítik. A szűk utakon gyorsabb közlekedést tesznek lehetősé mindenki számára. Az autóbérlés skálája egészen a Matiztól (45 €) terjed a VW Beetle Cabrio-n (110 €) keresztül a nyitott Audikon át a Merci és a Porsche 911-ig terjed. Ez csak pénz kérdése. Több napra persze olcsóbbak, de nem jelentősen.
Nagyon jól éreztük magunkat a szigeten. Ide talán egyszer vissza kellene jönni, mert a nyugati rész kimaradt. Ekkor kocsiba kell ülni és megnézni minden kis kimaradt szépséget, ill. a két kimaradt utat: Santorini, és a Samaria-szurdok. Mindenkinek ajánlom beütemezni ezt az utat! Kellemes szórakozás.
Hamarosan kint lesznek a publikus képek!
IQ kérdés legyen a végére, kicsit fizikás lesz: milyen alakú repülőről a szivárvány?