Ebben az évben augusztus 3-án indultunk nyaralni. Az uticél Monasztir városa volt. Ez a város Tunéziában található, a tengerpart közvetlen közelében lévő szállodába vettünk helyet magunknak. Néhány mondatban itt összefoglalom, hogy naponta mit is csináltunk és láttunk.
Kedd, első nap
Indulás Debrecenből (gyakorlatilag 5-10 perc innen reptér, nem távolság időben sem. A szokásos reptéri dolgok után (érkezés, utazási irodás biszbasz, csekkolás, várás stb), a járat kb. késés nélkül indult. Néhány időpontot feljegyeztem magamnak. 13:05: Olaszország fölött, kb. 730 km/h-val száguldunk, 10.000 m magasan, a kinti hőmérséklet -43 fok. 13:15-re a Földközi felett jártunk, 13:41-re Szicíliától nyugatra. 13:50-kor ereszkedés. 14:13-kor már a földön, a taps után (ezt nem tudom miért szokták a népek, akárhányszor repültem, mindig volt, induláskor és érkezéskor is.
A szálloda reptértől 2 km-re volt. A transzfer busz nem sokáig döcögött velünk. Kitöltöttük az adatainkat a megfelelő papíroson, majd kulcsok és fel a szobába. Lenéztünk, megnéztük a körülményeket is. A szoba megfelelően nagy volt, kellemes beosztású, légkondis. Itt nem ránk jött a hideg, hanem a légtérbe spriccelte a hideget - ez így kellemesebb volt.
A part nagyon csábított minket, nagyon szép tiszta vízzel találtuk magunkat szemben, annak ellenére, hogy homokos partról beszélünk. Törökben nem volt ilyen szép a víz. Természetesen fürdés a "hullámosban", majd fel és vacsora. Esti program a minidisco volt. Persze nem nekünk.
Szerda
Egész éjjel szélvihar volt, itthonra ekkorra mondott az időjós elborulást és viharfélét. Mint utólag megtudtam, itthon elmaradt. Nekünk kint a szél jutott. Nagyon keményen fújt. Reggel kérdéses volt számomra, hogy egyáltalán tudunk-e fürödni.
Fél 10-kor megbeszélés volt, az utazási irodás csaj jött el, ajánlott programokat. Ezeket utána meg is lehetett venni. Egy Szaharás két napos kirándulást vettünk, kalózhajós délelőttöt és egy Zulu estet. Kimaradt a Karthago, ezt bánjuk. Talán ezért még vissza is fogunk menni.
A megbeszélés után az ottani Miami Centerbe mentünk át. Azt hittem a nevéből adódóan megfelelő szinvonallal találjuk szembe magunkat. Jelentem: tiszta volt, légkondis. Nagy tömeg nem volt, csak mi. Voltak európai termékek, csokiktól kezdve testápolók, Kocka Kóla stb. Volt a közelben angol kajás hely is. Ha nem tetszene a szállodai csemegék sora.
Ebéd, majd fürdés a hullámosban. Vacsi és diszkó.
Csütörtök
Fél hétkor keltünk, mert reggeli után indulás Sussie, ahonnan kalózhajóval tengernézés. A hajón kis műsor, fakírshow, tánc. Utaztunk vagy 20 percet odáig, 40 percet vártunk a tűző napon, hogy induljon a szerkezet. Veszedelem sokan voltunk rajta, én már itt láttam, hogy nem nekünk való ez az akciónk. A hajózás egy idő múltán nagyon unalmas lett, Adél sem élvezte, én már inkább leültem és nem néztem ki sem a tengerre. Ott kikötöttünk és jött a só. Utána fürödni lehetett. Fejes a vízbe a hajóról. Ez nekünk kimaradt. Addigra a nap is kiszívott minket, egy ágy jobban esett volna. Kaja is volt, amiért én mentem le a hajó lenti részébe, 123 ember után kerültem sorra. Mondanom sem kell, azok szolgáltak fel, akik a hajót vezették stb. Nem is árultam el a kis családnak, hogy ők vágták fel a bagettet és sütötték a húst. Megettük, mert necces volt a hazaérés az ebédre. Táncos mulatság után végül kikötöttünk. Éppen beestünk a normál ebédünkre. A hajós kajától a duplavéset használnom is kellett.
Szokásos fürdés, vacsi megy hasonlók.
Péntek - Szahara 1. nap
7:40-kor indultunk. A világ harmadig Colosseumát látogattuk meg elsőként. Nagyon sok utazás, Matmata. Megnéztük, hogyan élnek a berberek. Új Matmata után egy barlangházat néztünk meg. Fura emberek ezek. Az ország 1956 óta szabad. Addig Francia fennhatóság alatt élte életét. Egy vezetőjük volt, akit idős korára való tekintettel eltávolítottak a vezetésből - orvosai adtak ki egy papírt, hogy öreg és nem való neki a vezetés -, ő épített a berbereknek egy új kis várost. Itt már villany és gáz is volt. De nagyon sokan visszaköltöztek a barlanglakásokba. A mostani vezetőjük a második, akiről egy 35 éves képet láthatunk mindenhol. Az úr jelentősen túl van a 70-en is.
Láttuk a teraszos építkezésüket - ezek csökkentik az esőzés utáni károkat. Volt 1969-ben egy esőzés, ami falukat mosott el. Gyakorlatilag elindult alattuk a föld és a semmibe vesztek... Ez a rész volt a kősivatag.
Az első napon nagyon sokat utaztunk, kényelmetlen volt nekem a busz. Én első napon szétraktam a lábam, és a második nap végén összezártam. A buszozás sem nekem való már.
Olyan 17-óra fele érkeztünk meg a tevegelésünk színhelyére. Huh, aggódtam hogyan mászok fel a jószágra. Létrára gondoltam, vagy egy darura. Ott beöltöztünk, egy csíkos leplet és a szokásos fejfedőt kaptunk magunkra.
Tevegelés. Szóval, a teve a földön ülve várt ránk. A felszállás nagyon könnyű: olyan szinten fekszik a homokban, hogy át tudod lépni. Ramzi, aki vezette a tevét, egyszer csak mutatja, hogy kapaszkodni kéne. Okés... Ekkor felállt a teve! Ne röhögj! Igen, velem is, és elbírt! Még ilyet, kinevetik az egyszeri utazót. A felállás a következőképpen történik. Első lábait nyújtja ki, majd a hátsókat. Olyan 180-200 cm-re ül ekkor már a mit sem sejtő pacák. Én ekkor már a Himaláján éreztem magam, de kitartottam. Semmivel sem kevésbé izgalmasabb a teve haladása, onnan fentről. Riszálja ám rendesen a seggét. Eleinte azon gondolkoztam milyen állati jó hangulatot csinálnék én, ha lepottyannék. De tartottam magam. Olyan erősen szorítottam a nemtommit a kezemmel, hogy csak na. A lábammal a teve oldalát, szegény majd' megfullt. Egy olyan 20 perc után, megállás. Pihire. Ott lehetett fényképezkedni tevésen, és nem tevésen. Leszállás. Pont úgy történik, mint a fel. Csak fordítva. A teve lehasal a földre, első lábait teszi maga alá. A bácsi mutatta, hogy nyomjam előre magam, mert mindjárt meglepetés ér. Úgy is lett, a teve semmi perc alatt eltüntette első lábait, majd a hátsókat. Leszállás és képek. A visszaút ismét olyan 20 perces volt.
Itt lehetett kvadozni, de erre nem fizettünk be. Nem sok idő jutott nekik, inkább pihentünk és megnéztük a napnyugtát. Ez volt a homoksivatag.
Az idegenvezető mondta, hogy a sok jó után szeretne közölni velünk valamit. Reggel 3:10-kor fog szólni a telefonos ébresztő. Tunéziában egy órával visszább van az idő. Irány a szállás, ott fürdés, vacsi, körbenézés, alvás.
Szombat
3:14-kor ért hozzánk az ébresztő, több szobát foglaltunk el, gondolom amiatt a pici késés. Ébredezés, öltözés. Szegény pindur Adél nem értette, hogy miért kelünk fel este. Egész jól összeszedtük magunkat. Reggeli és 4-kor indulás.
Esti fények közt elhagytuk a szállást, olyan fél 6 fele voltunk a sósivatagnál. Ez egy 150 km x 75 km területen elterült kiszáradt tó. Nagyon minimális vízzel. A sólerakódás nagyon szép volt. Ott néztük meg a napfelkeltét. Csodálatos látvány volt, ahogy a Nap eléri a horizontot és huncutul a szemünkbe kacsint és megtölti a levegőt melegségével. Szép élmény volt. Ott datolyát vettünk és fényképeztünk egy jópárat.
Fél hét fele dzsipekbe ültünk - Toyota Land Cruiser - és nekivágtunk a sivatagnak.
Me and my -ah- mother and father - and a
grandmother and a grandfather - were driving through
the desert, at dawn
Piszok nagy volt, ahogy a 8 pontosan ugyanolyan terepgép 100-al belehajt a sivatagba. Mindenhol terepjárók által kitaposott nyomvonalak, hepe és hupa. Nagyon élvezetes volt az egész. A sofőrt csak Adél behányása késztette lassításra. A homokbuckákra fel, majd onnan lecsúszás. Nagyon kemény volt. Ezt ki kell próbáljátok, ha arra jártok!
Eljutottunk a Chabika oázisba is. Nagyon szép kis része a sivatagnak ez is. Pihenésre, fotózásra, kicsi hegymászásra alkalmas része Tunéziának.
Megnéztük a Star Wars díszletvárost. Itt forgatta Lucas azt a 12 perc körüli részt, amit a filmben is láthatunk. Persze felturbózva.
A terepezés után lovaskocsikra ültünk. Behajtottunk egy datolya-ligetbe. Icipici banánok lógtak még a fákról, zölden, éretlenül. Az általunk ismert banánok méreténél feleakkorák, de állítólag olyasmi az íze. Nem láttuk éretten, csak lógósan.
Ebéd után megnéztük a szőnyeggyártás színhelyét. Kézi csomózású szőnyegeket mutattak nekünk 400-500 €. Annyira el akarták adni, hogy még pénzt sem kellett ott hagyni, elég ha a szállodában kifizetjük, sőt, ha nem akarjuk cipelni, akkor kiküldik magyarba is. 3 hét alatt meg is jön. Megnéztük a mecsetet.
19 körül értünk a saját szállodánkba, jó fáradtan. Vacsora után mini diszkó.
Vasárnap
Erre a napra csak a Zulu est volt. Ezért kimentünk fürödni egy nagyot. Kettőkor vett fel minket a busz. Az úticél a Friguia Park volt. Ez egy hatalmas zoo, afrikai honos állatokkal. Erre jutott másfél óránk. A vacsora egy hatalmas sátor-szerű épületben volt. Kegyetlen sokan voltunk, állítólag 500 fő befogadására is képes hely. Elég rossz helyen ültünk, a fal mellett, a show középen zajlott. Közben hozták folyamatosan a kajákat nekünk. Paradicsomleves, előétel, csirke, köret, fagyi, gyümölcs és ingyen borok. Be is kaptunk kettőt ott rögtön. Mögöttünk lengyel pinák ültek. Olyan hangosan dumált az egyik és annyira folyamatosan, hogy nem bírtam ki. Leordítottam a fejét. Hülye picsa. Minek jön, ha nem érdekli? De mindenhol vannak ilyenek.
Az este jól telt, én még borozgattam volna szívesen ott. Jó volt a boruk, csak meleg. Nem bírnak annyit a hűtőben tárolni. A kaják kiszolgálása nagyon frappáns módon történt. Nekem az sosem volt buli, ha sejtettem vagy tudtam a végét. Ha nekem még kell egy bor, vagy sör, akkor addig megyek, míg nem kapok. Sajnálom, jó lett volna még maradni...
Hétfő
Utolsó nap. Ezt fürdéssel akartuk tölteni. Adél kitalálta, hogy az animátorokkal szeretne maradni. Beadtuk hát a "megőrzőbe" és mi mentünk egyet csobbanni. Ebéd után hármasban pocsoltunk. Kicsit megkapott akkor a nap, pirulásom lett.
Kedd
Reggel fél ötkor keltünk, ötkor jött értünk a busz. 7-kor indult vissza a szárnyas. Reggeli a repülőn. Itthon haza egy taxi.
Megjegyzések
A szálloda megfelelő volt. Az ellátással volt pici gondunk. Nem is a kajával, mert az sokkal jobban szánk-íze szerinti volt, mint a török. Volt birkapörkölt, marhapörkölt, sok csirke és az elmaradhatatlan zöldségek sorozata. Gyümölcsből leginkább a szilvát és a sárgadinnyét erőltették, néha volt alma is. A sütik nem voltak olyan jók, mint törökben. De nem is ezért mentünk se oda, se ide. A török szálloda sokkal jobb terítést és nyálcsorgatást jelentett számunkra. Megőrültem a másfél decis söröspoharaktól. Nem lehetett egy jót inni. Nem a részegség miatt, hanem, mert ez nem mennyiség. Igaz korlátlan volt italból és ételből minden, de akkor is. A végén már kettőt kértem, mert akkor éreztem, hogy lecsúszott valami a torkomon. Nem volt rossz sörük, igaz az alkoholtartalom inkább az üvegesükben volt érezhető.
Az országuk hihhhhhetetlen módon szeméttel teli. És nem érdekli őket ez a rendetlen, szemetes élet. A "kocsmákba" csak a férfiak járnak, persze nem isznak alkoholt a vallás miatt, csak kávéznak. A nők otthon, többnyire délig minden munkát elvégeznek, így a nagy semmit csinálják utána csak. Nagy a munkanélküliség is. Tele van az ország rámenős, kéregetős, mindent eladó emberekkel. A gyerekek is ki vannak küldve, hátha egy-két dínár hasznot visznek haza. Az egyik étteremnél a gyerekek kezére gyíkok voltak kötve és velük lehetett fényképeszkedni. De olyan szinten, hogy rád dobják és hátha akkor fizetsz érte.
A piszkot és a szemetet nem értem. Csomó munkanélküli, sok gyerek. Küldjék ki őket és szedessék fel velük. Leginkább az idegenforgalom, amiből élnek. Akkor miért nem csinosítják a kis területüket? Felfoghatatlan.
Pont az eljövetlünkkor kezdődött a ramadán. Ez egy 30 napos böjt. Ekkor napfelkelte és napnyugta közt nem esznek, nem isznak, nem napoznak, nem hallgatnak zenét stb. Ebből nekem a nem ivás a legdurvább. A hőségben egyszerűen kell a folyadék. Mivel ezeket megtartják - kivételt képezhetnek a terhes nők, a gyerekek és az öregek -, délután kettő körülig dolgoznak.
Jó volt, jó rá visszagondolni. Talán még egyszer elmegyünk és a kimaradt északi és észak-nyugati részt is bejárjuk! Kalandra fel!
Ui: ez még egy nagyon nyers, képek nélküli változat. Lehet később érdemes lesz még átolvasni ezt. Ha lesz kedvem, rakok fel képeket is.